Kedves Olvasóim! Szeretnélek titeket felvilágosítani, hogy mit is jelent a „DISPUTA” kifejezés. Ez egyfajta vita-fórum, melyben csapatok mérik össze rátermettségüket, „vitáznak egy adott állításról” érvek és ellenérvek formájában. Én szerencsés voltam, mivel részt vehettem ezen a versenyen, s erről szeretnék nektek beszámolni.
Először is szeretném, hogy mindenki tudja, ez komoly felkészültséget igényelt, ami egyáltalán nem volt unalmas, s ami a legfontosabb, hogy nagyon sok értékes embert ismertünk meg a versenyen. De nem is húzom a szót, leírom életem egyik legemlékezetesebb két napját, amit a társaimnak és kedves felkészítőnknek, Répási Ákos tanár úrnak köszönhetek.
Februárban néhány diáktársammal lehetőségünk nyílt arra, hogy részt vegyünk egy Budapesten megrendezett, igen színvonalas versenyen. Szombatom jött is értünk a busz, aztán irány Budapest, 13. kerület. Ez egy 2 napos kiruccanás volt, s persze az útiköltségen kívül mindent biztosítottak számunkra a szervezők. Kiemelném azt is, hogy már a buszon olyan személyiségeket ismerhettünk meg, akik által máris jobban éreztük magunkat, és persze feloldódtunk.
Budapestre érve azért észrevehető volt, hogy a levegő egyre forróbb lett, hisz mindenki tartott picit a versenytől. Ahogy megérkeztünk a verseny helyszínére (egy helyi iskolába), felvették az adatainkat, majd mentünk is átöltözni. Bevallom, igen izgatottak voltunk, hisz nagyon sok ember vett részt a vita versenyen, akár szervezőként, bíróként vagy versenyzőként. A versenyek külön termekben zajlottak. Szombaton két versenyen vettünk részt, de szeretném hozzátenni, hogy 2 korcsoport volt „Senior” és „Junior”. Mi az utóbbiba kerültünk. Választani kellett csapatnevet, az én csapatom neve lett a Synapsis, a másik csapat pedig Entrópiát kapta. Szerintem, igen találó nevek! A tételmondatunk, amiről vitatkoztunk: „A dohányzást be kellene tiltani a nyilvános helyeken.” Mi először mellette érveltünk, ami szerintem sokkal nehezebb, mint ellene. Persze, ez lehet csak az én véleményem… Nagyon sok érvet felhoztunk, mint pl.: példamutatás; közterületek esztétikája; egészségkárosítás; szemetelés; az egészséges élethez való jog; védeni a környezetet; korlátokat szabna a dohányzásnak…
Az első fordulón kissé izgultunk, de ahogy megláttuk az ellenfelet, azért megörültünk. Megjegyezném, hogy az én csapatom csak hölgyeményekből állt, míg a másik oldal tagjai urak voltak, azért ez egy jó pont volt, de félreértés ne essék: nem használtuk ki a helyzetet. :)
Egy ilyen fordulón 3-3 ember verseng egymás ellen, különböző formában, van érvelő: aki elmondja az érveket, majd kifejti őket, akár példákat fűz hozzá, cáfoló: az az, aki megcáfolja a másik fél állításait, majd alátámasztja saját véleményét, akár társaiét is, végül felszólal az, aki összegez: új érveket nem hozhat fel, de neki kell igazán hatással lenni a bíróra.
A vita közben sok mindent megtanul az ember, mint például: hogyan fejezzem ki magam; nagyon figyelnem kell, hisz bármikor belebukhatok, s az pontlevonással jár; hogyan húzzam csőbe a másik félt; a kölcsönös szópárbajok során maradjak hiteles; figyeljek a kiejtésre, hangsúlyozásra. Nem szabad elgyengülni vagy megrökönyödni; de ami a legfontosabb: legyek nyugodt és dőljön belőlem a mondanivaló.
Büszkén jelentem ki, hogy az első fordulót sikeres eredménnyel zártuk, ami nagyon boldoggá tett bennünket. A forduló után elfogadtunk egy finom ebédet, aztán visszaértünk az iskolába, ahol várt ránk a következő megpróbáltatás. Felszabadultan, feltöltődve és teli hassal vágtunk neki az újabb vitának. Ami nekem nagyon tetszett a második fordulóban, az az, hogy én és a csapatom tagjai is sokkal jobban szerepeltünk, ám ez nem volt elég, sajnos ezen a fordulón néhány ponttal lemaradtunk, de nem is ez volt itt a lényeg, hanem az, amit kaptunk a verseny alatt. Itt láttam én is, hogy mit is jelent kiállni emberek elé, s kitartani a saját igazam mellet, miközben mindez a másik félt hidegen hagyja, mert ő is a magáét fújja. Ekkor belegondoltam abba, hogy milyen nehéz is lehet azoknak az embereknek, akik akár a munkájuk során kerülnek nap, mint nap ebbe a helyzetbe, s őszintén bevallom, együttéreztem velük.
Egyébként rájöttem, hogy mi volt a baj a második fordulón. Az, hogy ettünk, s ilyenkor a vér a hasba áramlik, így az agy nem tud kellőképpen működni.
Hmm, meséljek az estéről? Képzeljétek el, hogy egy fiú kollégiumban szállásoltak el minket, megvacsoráztattak, majd elkészültünk és elmentünk „alternatív városnézésre”. Nincs is annál jobb, mint mikor egy szuper társasággal elmész vándorolni, s közben élvezed a nagyvárosi életet! Nem akarom szóról szóra kifejteni, hogy mit is csináltunk, de bizton állíthatom, hogy soha nem felejtem azt az éjszakát! Együtt lenni azokkal, akikkel szinte egyek voltunk órákkal azelőtt, olyan embereket ismerni meg, akik teljesen más világ, mint mi, de most mégis ugyanaz a céljuk, ami nekünk, jól érezni magunkat és minél eredményesebben hazatérni. Budapest utcáin nem lehetett mást észrevenni, mint azt, hogy nevetünk, bolondozunk, és nem pestiek vagyunk…
Az éjszaka fergeteges és felejthetetlen volt számomra, de szerintem mindenki számára, viszont a felkelés nem igazán. Igen fáradtan láttunk neki a döntőnek, de mi akkor már nem szerepeltünk, mivel az a két csapat jutott tovább, akik a legtöbb pontszámot szerezték, ők vitáztak egymás ellen.(Egyébként 14 csapat volt a juniorban.) Miközben figyeltük a vitát, láthattuk, milyen is az külső szemmel. Eléggé meglepődtünk, mert hiába ugyanaz volt a tételmondat, teljesen más érvek, ellenérvek, utalások hangzottak el. Megdöbbentő volt, de mégis tanulságos, hogy milyen sokféle emberke létezik, s mennyire más az álláspontjuk, gondolkodásmódjuk. Egyébként a döntő helyszíne a Szépművészeti Múzeum volt, ami eleve megadta a vita hangulatát, mintha bíróságon lennék, de hál’ Istennek nem. Ez a nap is gyorsan eltelt, aztán felpakoltunk a buszra, s képzeljétek, olyan rendesek voltunk, hogy akikkel megismerkedtünk versenyzőkkel, elvittük őket a pályaudvarra, majd onnan indultak haza, s inkább szorongtunk 10 percig, de együttéreztünk velük! S ez azt is mutatja, hogy egy verseny nem abból áll, hogy a másik csapattal ne szóljunk, inkább ismerkedjünk, okosodjunk és köttessünk barátságokat, hisz barátokból soha nem elég.
Remélem, felkeltettem érdeklődéseteket, s ha a következő tanévben újra megrendezésre kerül ez a szuper verseny, akkor lesznek érdeklődők, mert mindenkit nagy szeretettel várunk és én tényleg bíztatlak titeket, mert ez komolyan felejthetetlen és hihetetlen mennyi mindennel gazdagodtok, amiket néha szavakba foglalni nem lehet, csak érezni, s több lenni ettől! Én arra is rájöttem ez alatt a két nap alatt, hogy nem szabad ítélkezni senki felett, csak azért, mert nem tetszik az arca, vagy a viselkedése. Igenis meg kell ismerni ahhoz valakit, hogy véleményt nyilváníts! A versenyről pedig végezetül azt szeretném írni, hogy ez a megpróbáltatás mindenféleképpen előnyös, nem csak az élmények miatt, mivel figyelembe kell venni azt, hogy minden diák számára egyszer eljön az érettségi és ott, akár akarsz, akár nem, ki kell állni és előadni magad, de egy nagyon fontos különbség van a kettő között: az érettségi tétre megy, nem is akármilyenre! Ezért is írnám azt, hogy aki nem szeret szerepelni, feszélyezve érzi magát, ha mások előtt kell beszélnie, az igenis menjen el 1-2 ilyen foglalkozásra, mert ez segíthet legyőzni a szorongását, vagy lámpalázát, s már „csak” annyi dolga lesz, hogy tanuljon. Persze, ez csak egy tanács…
Nos, remélem meghoztam a kedveteket, s azt is remélem, hogy nem aludtatok el olvasás közben, mert akkor sok mindenről maradtatok le!
A felkészülés.
Versenyen.
Köszönöm, hogy szakítottatok pár percet arra, hogy elolvassátok a beszámolóm!
További kellemes, napsütéses napot kívánok mindenkinek!
UI: Köszönjük minden kedves diáknak és pedagógusnak, akik támogattak és segítettek nekünk abban, hogy minél eredményesebben zárjuk ezt a pompás versenyt!
Nagy Emese 11./B
